Verseimet nem konkrét személyeknek szánom. Vagy ha igen azt jelezni fogom

Viszont sok olyan versem van ami ezen az oldalon nem található meg =)

Jó olvasást!!!

Nem vagyok valami nagy költő,

Verseimet az  ihlet hozza a fődbő.

Messze

Dombokon, hegyeken túl,

Valahol ott vagy nékem,

Ég és föld között élek,

De nekem az kell ami körülvesz téged.

Fáj, ha elmész, fáj ha beszélsz,

Nem kell más csak ölelj át és kész.

Csak álom

Mennék én feléd,

De nem értem

Mér olyan nehéz.

Csak nézem csillogó szemeid,

Ajkadra csókot lehelnék.

Fáj a múlt és fáj a jelen,

S mindez azért,

Mert nem vagy velem.

Átölelsz, én rádmosolygok,

Szíved melegétől megnyugodok.

És belép a végzetes halál,

Ki azt suttogja

Ez álom volt csupán.

Könnyeim kicsordulnak,

Vágyaim a mélybe futnak.

Egy kívánságom lenne az életben,

Maradj velem örökké én drága életem.

Miért?

Mér van az hogy nehéz,

Mér van az hogy elmész?

Mért kell minden percen

Azt hinni hogy merész?

Mér van az hogy derül

Mér van az hogy borul?

A szívemben az érzelmek

Nagy része rád összpontosul.

Mér van az hogy vége,

Mér van az hogy félek?

Csak egy kívánságom van,

Maradj velem kérlek!

 

Iwiw-es bemutatkozó:

Ha nem ismersz, dobj egy levelet vagy jelölj,
Bár ilyenkor mindig leég a pofánkról a bőr.
De mindez után mosoly derül arcunkra,
Mikor kiderül, hogy ez a lény mégis jópofa.
Sok egyén, sok érzés mi felkavar,
Ismerkedj és ismerd meg önmagad.

Az első vélemény nagyon fontos,

De ne ez legyen a meghatározó pont most.

Fedezd fel, adj esélyt neki,

Így boldog lesz majd mindenki.

Kis versemet lezárom,

Puszi az arcodra barátom!

Az élet…

 

A mai világban harcok vannak,

Küzdeni kell, mert eltipornak.

Egy jobb jövőért, egy jobb életért,

El kell számolni minden bűnömért.

Mert ha nem teszem,

A világ összeomlik rendesen.

 

Bátorság, erő, akarat,

Ez kell, hogy fennmaradj.

Éld az életed, kockáztass,

A rosszakon változtass.

Mire végre megszabadulsz minden negatívtól,

A halál elpusztít és magával húz.

Nem vagy itt…

 

Csillagok fénylenek az égen,

Ó, mért nem vagy velem éppen.

A jelen létedtől megnyugodnék,

Ha nem lennél a földre hullnék-

 

Ki vagyok?

 

Mint a falevél a fán,

Merengek lebegve,

Csak sétálok az utcán,

Szélnek eresztve.

Mondd meg ki vagyok,

Mit csinálok éppen?

A Földön itt maradok,

Vagy szállok az égen?

 

A házak fölött repül a nagy sas,

Mondd az nekem mért olyan magas?

Magas, mint néhány matek példa,

Mit megold egy értéktelen kis préda

 

Barátnők

 

Két lányt ami összeköt,

Nem más mint néhány gondolat,

Ha egyikünk szíve összetör,

A másiké megszakad.

Közös élmények, lelki társ,

Ez barátság, semmi más.

Ismerem, mint a tenyerem,

Mégis titkolom az életem.

Ízlésünk majdnem ugyanaz,

Barátságunk örökre megmarad.

 

Városba jókat aszalunk,

Hiszen minden péntek a mi napunk.

Ha baj van segítünk egymásnak,

Minden probléma megoldható máma.

Lőjük a poénokat,

Színessé tesszük a napunkat.

Rossz kedv miatt ne aggódj,

Egy jó vicc és előkerül a mosoly.

 Csak 4 sor =)

Már bánom amit tettem,

hosszú ideig csak nevettem.

De nem hallgatott meg senki,

mégsem fogom magam földbe vetni!

A Balaton partján…

 

Ülök a parton, nézem a vizet,

Közben írom szerény versecskémet.

A magyar tenger milyen szép,

Sodorja a hullám azt az emberkét.

Nézem a tájat, senki se bánthat,

Ilyen érzést senki sem kívánhat.

 

Kék padon ülve, kezemben a toll,

A fülemben a kedvenc zeném szól.

A nap barnítja bőrömet,

Ez okoz nekem örömet.

Egy méhecske érdeklődik irántam,

Mintha hozzám szólna a nagy világban.

 

A többiek a tóban játszanak,

Én viszont csak fürkészem a tájat.

Emberek száza a Balaton parton,

Talán én is közéjük tartozom.

Mostmár teljesen bele a nap fénye,

Ezért pihentetem versemet egy időre…

Álmodunk

 

Alszik már mindenki,

Csak én virrasztok egyedül.

Kinn sötét van, a fák is bágyadtak,

Mindenki az álmába menekül.

 

Szétnézek, de nem látok,

Valaki lekapcsolta a pilácsot.

Lehunyom a szemem, a megváltást várom,

Hátha elalszom és elmerít az álom.

 

Mondd…

 

Mondd, hogy szép,

Mondd hogy gyönyörű,

Mondd hogy csodálod,

S hogy ez ésszerű.

Mondd, hogy elbűvöl,

Mondd, hogy káprázatos,

Mondd, hogy szereted,

S ez már biztos most.

Mondd, hogy mellette vagy,

Mond, hogy nagyon félted,

Mondd, hogy puszilod,

S, hogy széppé teszi életed.

Mondd, hogy itt vagy,

Mondd, hogy élsz,

Mondd, hogy nem álom,

Valószerű kép.

 

Ne várj, cselekedj

 

Várod, hogy lemenjen a nap,

De azt is hogy fölkeljen,

Nem tudod eldönteni mi legyen.

Csak nézel és várod, hogy történjen valami,

De nem mered ezt a világot itt hagyni.

 

Várod, hogy minden más legyen,

Megváltozzon eddigi életed.

Hát változtass rajta, ha tudsz,

Minden rajtad múlik, csak hogy tudd.

Tenned kell, cselekedned míg nem késő,

Tedd szebbé, érdekesebbé a jövőd!

Mama névnap

 

Névnapodra írok verset,

Hogy tudd mennyire szeretlek!

Vigyáztál rám, óvtál, védtél,

Nem volt bennem semmi kétség.

Minden nap gondolok rád,

Mert te vagy az én kedvenc Mamám.

Szeretem, ha mosolygsz, ha nevetsz,

Minden pillantást amit rám vetsz.

Sok boldogságot, egészséget kívánok,

Ezt a verset hoztam, nem virágot.

 

 

Mit sem várva…

 

Szakadék szélén állva,

Nézek szét a nagy világba.

Látom az erdőt, a fát, a földet

Senki nincs ki most bele lökhet.

Várok valakit hosszú idők óta,

Mintha a világon semmi más nem volna.

Valaki segítsen, valaki merítsen

Az élet értelmében semmi nincsen.

Én csak nézek de nem látok,

Csak ha adnátok egy jobb világot!

 

  

Címtelen

 

Már csak én vagyok itt egyedül,

Ki megint csak a magányba menekül.

Ha majd lesz aki meglátogat,

S síromra pár szál virágot rak,

Megnyugszom én is, megnyugszol te is,

De addig még vergődök és egy kicsit te is.

 

Az életnek értelme…

 

Jó volt már a szépből,

De most térjünk ki a rosszra,

Elég legyen az édes mézből,

Messze van még álmaidtól Moszkva.

 

Száz ágra süt a nap,

De én mégis felhőket látok,

Látni szeretném már a napot,

Ahogy az életből édes vizet mártok.

 

De nekem csak ez jutott,

Az érdektelen valóság,

Többre már nem futott,

Hát hol van itt a jóság?

 

Nézz szét, azok csak emberek,

Itt mindenki egy múltat emleget.

Egy szép és jót, ami elmúlt,

Szemeikből a könny is kicsordult.

 

De mi lesz ezután?

Csak találgatunk össze-vissza,

Talán a  világ vége jő el,

Miből nem lesz út vissza.

 

Élj a jelennek,

S ne gondolkozz mi lesz a jövő,

Ha sokat rágódsz elveszi a napodból az időt.

Hisz minden percért megküzdünk,

Hát legyünk boldogok amíg élünk.

 

A Hold s a nap sem ragyog már olyan fényesen,

Talán ők is érzik nincs sok idő, s néznek mérgesen.

Nap mint nap szembenéznek a világgal,

S bánkódnak mi lesz velünk, kezükben egy csokor virággal.

 

Bánkódunk mi is értük,

Bár nem értjük mit mondanak,

Szemedben látszik az is,

Amit ők megsúgnak.

 

Ne álmodozz

 

Egy álom, melytől szíved dobban,

A fantáziád mindjárt robban.

Csak mész a pályádon, gondolkozol, pörög az agyad,

Senki nincs ki ebben megzavarhat.

Képzeld el, hogy repülsz álmaid útján,

De vigyázz, annyira mégse dúrván.

Mi lenne a jó, a legjobb vágyad,

Melytől szíved boldog lenne, se nem bágyadt.

 

Érzed már azt az érzést,

Mikor nincs semmi útban,

Csak Te vagy egy alagútban,

Ami sosem ér véget, csak jön a sok szép,

Bárcsak valóra válna a sok kép.

Mire vége az álmodozásnak, észhez térsz

Majd megszólalsz: ez a legjobb érzés.

 

De egyben ez csak álom, se nem valóság.

Ez tart vissza mindenkit ettől, de figyelj,

Ülj le a kanapéra, s pihenj.

Gondold végig, nem nehéz.

Ebben e világban mindenki csak emészt.

De mért nem tehetjük azt ami jó, ami éltet,

Be vagyunk zárva, s senki sem élhet.

 

Tegyél álmaidért, tegyél  a jobb életért,

Tegyél olyanért amit még senki nem kért.

Változtass, tedd túl magad a rosszon,

Élj amíg lehet, s maradj ezen a poszton.

 

 

Mikulásra  (osztályomnak)

 

 Eljött tehát a december,

Mikulást köszöntünk negyedszer.

Az utolsó együtt töltött Télapó,

Melyben nem az ajándék a mérvadó

Eszünk, iszunk, beszélgetünk,

S a jövőről sokat elmélkedünk.

Bár nem a legjobb osztály a miénk,

Mégis szeretjük kimondani a nevét.

Mert a 12/A emlékként megmarad,

De ezek most csak kimondatlan szavak.

Ezzel a pár sorral nem akarok más egyebet,

Karácsonykor is kísérjen titeket Szeretet.

A Mikulás szeret itt mindenkit,

Bár néha megjegyzi: „a mindenit”.

Sok egyéniség, nagy arcok, emberek,

Mégis ami összeköt minket: Szeretet.

Az utolsó évben, megemlékezünk 4 évre,

Boldogság könnyei hullnak a földre elvétve.

Lezárom a versemet,

Oszt együnk má Gyerekek!

Macó sztorija  (ezzel nyertem egy jojót :D )

Macó vagyok, gyerekjáték

Rózsaszín színű, plüss ajándék.

Az én gazdim elhagyott,

A neve Daizy volt és sokat vigyorgott.

Rájöttem az élet kegyetlen,

Így hát egy óvodát kerestem,

Ahol makacs voltam, s csaló,

Inkább csak szemétdombra való.

S mikor jött Woody és csapata,

Az élet változott naponta.

Rosszat tettem, kicseleztek,

Majd egy kamionra tettek s tovább vezettek

Oldal: Verseim
Minden belülről jön ... Az ihlet forrása - © 2008 - 2024 - andzsioldal.hupont.hu

A honlap magyarul nem csak a weblap első oldalát jelenti, minden oldal együtt a honlap.

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat